Bejelentkezés






Elfelejtette jelszavát?
Még nincs fiókja? Regisztráljon
Aki csatlakozni szeretne a honlaphoz vagy szeretné, hogy az anyaga megjelenjen a honlapon, azt kérjük, küldje az anyagát a meseutja@gmail.com címre.

Ki van itt?

Oldalainkat 2 vendég böngészi
Medve PDF Nyomtatás Email
A medve név szláv eredetű. A medved, medvegy szó eredetileg „mézlátót”, „mézmutatót” jelentett (az ősszláv med, „méz” és vedj „látni” szavak összetétele). A medvefélék nagy testű, erőteljes, lomha mozgású ragadozó emlősök, azonban veszély esetén vagy vadászatkor rendkívül gyorsan képesek futni. Többségük mindenevő. A medvefélék elsősorban magányos életmódúak, képviselői széles körben elterjedtek a világon. Afrikán, Ausztrálián, valamint az Antarktiszon kívül minden földrészen él legalább egy medvefaj.
A medvék családján belül három alcsaládot különböztetünk meg: a nagy pandáékat, a rövidfarkú medvék egyetlen túlélőjét, a pápaszeszemes medvéét, és az igazi medvék családját, amelyhez minden ma élő faj tartozik.
 

Medvefajták:
 
A fekete medve: a fekete medve vagy baribál Amerika egyik legismertebb medvéje. Szőrzete hosszú és sima, merev, csak a fej elülső részein (homlok és arc) rövidebb. Színe fényes fekete, csak az arc két oldalán hajlik sárgás színűbe. A fekete medve testhossza nem több mint 2 méter, vállmagassága valamivel több mint 1 méter.
 
Az örvös medve: csak Ázsia középső részén, Észak-Indiában, illetve Tibetben, a Himalája hegységeiben fordul elő, de látták már a tajga környékén is. Kedveli az erdős területeket. A kifejlett állat teste 130-190 centiméter, súlya 110-150 kilogramm. Legjellegzetesebb vonása, melyről a nevét is kapta, a mellső két végtagja felett lentről felfelé elvékonyodó fehér V alakú sáv. Ha két lábra áll, erről mindig fel lehet ismerni, ugyanis jól elüt alapjában szürkés-fekete szőrszínétől.
  A barnamedve: az egyik legnagyobb termetű szárazföldi ragadozó. Az eurázsiai kontinens mintegy felén, továbbá Alaszkában, valamint az USA és Kanada nyugati részén is megtalálhatjuk. Teste 1–3 m hosszú, tömege ennek megfelelően 100–800 kg. Különböző alfajai rendkívül változatos élőhelyekhez alkalmazkodtak, a félsivatagoktól a magashegységeken át a tundráig. Az alfajok testfelépítése, mérete és viselkedése egyaránt jelentősen különbözik.
  A jegesmedve: a jegesmedve elterjedési területe az Északi-sarkvidék jégmezőinek déli része. A legtöbb jegesmedve szinte sohasem teszi a lábát igazi szárazföldre, többségük egész életét a sarkvidék befagyott vizein, a lassan sodródó jégmezőkön tölti. Teste nyúlánk, feje és arcorra megnyúlt, szemfoga gyengén fejlett, füle rövid, szeme kicsiny, nyaka hosszú, lábai a többi medvéénél jóval szélesebbek és hosszabbak, lábszárai rövidek, de vastagok és izmosak, ujjait csaknem hosszúságuk feléig úszóhártya köti össze.
  Az ajakos medve: az ajakos medve India északi részén és Srí Lankán él. Megtalálható még Banglades, Nepál és Bhután területén is. Száraz sarjerdőkben, füves vidékeken él. Az állat hossza 150-190 cm, marmagassága 60-90 cm, testtömege 90-110 kg. Bundája bolyhos, színezete a sötétbarnától a feketéig váltakozik, a mellrészen krémfehér színű, patkó alakú folt látható. Pofája halványszürke.
  A maláj medve: fekete színű bundáján többnyire megtalálható a trópusi medvékre jellemző „U” alakú, világos színű folt, de nem minden egyednél. Sokan úgy vélik, hogy ez a folt a felegyenesedett testtartásban lévő medvét vizuálisan magasítja. A maláj medvénél a folt színe narancssárga, szemben a többi medve fehérjével. Ázsia déli területein él.
  A pápaszemes medve: a pápaszemes medve az Andokban, 4200 méter magasságig terjedő hegyvidéki élőhelyeken fordul elő. Bár a kecsesebb medvék közé tartozik, jellegzetesen zömök testfelépítésű, végtagjai rövidek, erősek, farka rövid, feje meglehetősen nagy. Szőrzete a világosbarnától a fehérig terjedő színű, az arc- és mellrajzolatot kivéve egységesen fekete vagy sötétbarna és sűrű. A szem és az orr környékén gyakran sötétebb szőrszín figyelhető meg. Ennek és a fehér „álarcnak” köszönhető az állat neve.
  Az óriáspanda: a WWF jeleként és az állatvédelem jelképeként világszerte ismertté vált. Elterjedése csak maradványfoltokra korlátozódik Közép- és Dél-Kínában. Az óriáspanda természetes élőhelyei a sűrű erdővel benőtt szubtrópusi hegyoldalak. Testfelépítése megegyezik a többi medvéével, csupán a kontrasztos fekete-fehér színében tér el tőlük.


 
 
 
Összeállította:
Domoszlai Krisztina
Varga Lilla
 
Következő >